Alex Stevie fölé hajolt. Felesége békésen aludt. Alex kisimította homlokából a tincseket és megcsókolta. Stevie erre felébredt.

-         Szia, édesem. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni.

-         Szia, nem keltettél fel. Az orvos szerint ma születik a baba. Már a vagyok kiírva! El tudod hinni? Végre láthatjuk!

-         Igen. Be kell menned a kórházba!

-         Drágám, nem ma fog megszületni. Érzem.

-         Nem érdekel. Beviszlek.

-         Jól van, édes. Csak hogy megnyugodj.

-         Köszönöm.

Lent a konyhában finom illatok terjengtek.

-         Ingrid, szia. Itt aludtál az éjjel?

-         Szia. Igen. Palacsintát?- Ingrid Stevie kezébe adott egy tányért.

-         Köszi.

-         Marcus, ma nem leszek itthon, meg méh… hát nem tudom meddig.

-         Mért?

-         Bevisz a kórházba. Mára vagyok kiírva, de szerintem nem ma lesz a nagy nap.

A reggeli után Stevie összepakolt és elindultak a kórházba. Előtte bementek Drovers-re és otthagyták Nicket Moiránál.

-         Szerinted mi van Kate-tel? Hónapok óta nem láttuk.

-         Minden bizonnyal jól van.- Alex megfogta Stevie kezét.

-         Inkább a kormányt fogd. De hiába hívjuk, nem akar jönni. Szerintem még nincs túl Riley-n.

-         Édesem, tudom, hogy aggódsz miatta és hogy eluralkodtak rajtad az anyai ösztönök, de kérlek most ne vele foglalkozz! Ígérem, a kórházból felhívom Kate-et..

-         Köszönöm.

A kórházban Stevie egyágyas szobát kapott az orvos megvizsgálta. Szerinte a baba akár holnap hajnalra is megszülethet, de Stevie nem hitt neki. Hiszen még fájásai sem voltak. Alex felhívott mindenkit, Kate-et is, majd visszament Stevie-hez.

-         Kate azt ígért, meglátogat.

-         Olyan jó lenne. Aú! Az orvosnak igaza lesz.

-         Miben? Mi a baj?

-         Miután megvizsgált azt mondta, akár hajnalban meglehet a baba.

-         De még nem is… vagy igen?

-         Eddig nem, de most már igen!

-         Stevie! Ez csodás!

-         Drágám, egy orvost.

-         Ja! Megyek!- Alex kifele menet visszafordult- Szeretlek!

Hajnali három körül megszületett Stevie és Alex második gyereke. Amíg lemosták a kicsit, visszavitték Stevie-t a kórterembe, ahol szinte azonnal elaludt. Amilyen gyors szülés volt, olyan nehéz. Nagyon elfáradt. Alex elment felhívni a többieket, pedig Stevie megkérte, hogy hagyja őket aludni és csak holnap telefonáljanak, de Alex nem bírta. Visszament Stevie-hez. Nagyjából egy időben ért vissza au ápolóval, aki visszavitte a babát. Odatolta Stevie ágya mellé és kiment. Alex kivette a picit a kiságyból és sétálgatott vele. Nemsokára Stevie is felkelt, Alex észre se vette.

-         Szia.

-         Ó! Szia, mami. Nézd, ki van itt!- Alex odaadta a kicsit az anyukájának.

-         Szia, szépségem! Istenem, de pici vagy és milyen szép!- Stevie büszkén nézett babájára. Valaki halkan kopogott.

-         Sziasztok. Hoztam egy egyéves nagyfiút és egy meglepetést.- Moira jött be az ajtón, majd Grace és utánuk mindenki. Legutoljára Patrick, Tayer és… Riley jött!

-         Riley!- amikor Stevie meglátta, majndem elsírta magát. Sok volt az öröm egy napra.

-         Jaj, gyerekek! Mondjátok már el! Fiú vagy lány? Mi a neve?- mindenki türelmetlen volt.

-         Még várunk valakit.- Alex felvette Nicket, aki közben lerakatta amgát Moira öléből és Stevie-hez ment, de mivel Stevie-nél a baba volt, nem vette fel. Így az apjánál keresett vigaszt. Szinte azonnal elaludt Alex ölébe, aki odarakta Stevie mellé az ágyra.

-         Riley, hogy kerültél elő? Mi történt veled? Annyira örülök!

-         Köszönöm, Stevie. Igazából fogalmam sincs. Amnéziám volt, alig pár hete kezdtek visszatérni az emlékek. És ahogy kiengedtek a kórházból, rögtön idejöttem. Tegnap este érkeztem és mondták a többiek, hogy mi a helyzet veletek. Nagyon szép mindkét gyereketek.

-         Köszönjük. Bár Rose is itt lenne.

-         Stevie, fogd arra, hogy türelmetlen és kíváncsi vagyok, de kire várunk?- Grace leült Stevie lábához.

-         Meglepetés. Alex, mit mondott? Eljön?

-         Azt ígérte, igen. Hogy indul, amint…- nem tudta befejezni, mert valaki bejött.

-         Itt vagyok! Jöttem, amint tudtam.- Kate állt az ajtóban.

-         Kate!- mindenki az ajtó felé fordult. De Kate is meglátott valakit, akire nem számított.

-         Riley? Riley! Te élsz?

-         Kate! Annyira örülök, hogy láltak!- Riley megölelte Kate-et és hosszan megcsókolták egymást. Utána Kate Stevie-hez ment és megölelte őt is.

-         Szép vagy, és ez a pici egyszerűen tündéri!

-         Köszönük. Akkor most mi jövünk. Alex,- Alex odaállt Stevie mellé. Stevie folytatta bemutatjuk Jackie Hall Ryan-t.

Alex átvette a szót.

-         Tehát, kislányunk született!

-         Gratulálunk!

Stevie Alexre nézett.

-         Annyira szeretlek!

Alex homlokon majd szájon csókolta feleségét.

-         Én is szeretlek! Örökké és mindennél jobban!

A szobába beragyogott a telihold, fénye megvilágította őket. És, habár a második Ryan baba, nem Drovers-en született, az ég így is egy csodás és misztikus jelenséggel köszöntötte. A kis csapat együtt maradt egész éjjel és ünnepeltek. Tudták, soha semmilyen körülmények között, nem fognak egymásnak hátat fordítani. Barátok maradnak. Együtt, örökre. És Stevie és Alex is tudta, hogy soha semmi nem fog már szerelmük és boldogságuk útjába állni.

Vége!

szerző: stevie