Alex már pár, nagyjából három-négy hónapja otthon volt. Stevie örült neki, mert így a családja nagyjából együtt volt. Imádta nézni, ahogy Alex kisfiával játszik. Többnyire Killarney-n voltak, de Graceék fenn tartottak nekik egy szobát Drovers-en. Aznap Killarney-n voltak. Mikor Stevie felkelt, Alex már fenn volt. Stevie átment Nick szobájába, felvette a babyfont és lement a konyhába. Félúton rosszul lett, hányingere volt. Szerencsére felülkerekedett rajta. A konyhában már ott volt Marcus és Alex. Stevie letette a Babyfont az asztalra.

-         Jó reggelt. Marcus, jól áll neked a kötény. Nem akarod gyakrabban hordani?- köszöntötte Stevie a fiúkat.

-         Nem kösz. Meghagyom neked!

Alex Stevie-hez ment és megcsókolta.

-         Hogy aludtál?

-         Jól. Csodás éjszaka volt.

-         Mért?

-         Mert ma volt az…- Stevie szája elé kapta a kezét – Mindjárt jövök!- és kirohant a konyhából. Alex utána ment. Stevie-t a fürdőben találta.

-         Jól vagy?

-         Nem. Hánytam, én nem szoktam hágyni! Lehet, hogy…- Stevie nem tudta befejezni, mert Marcus megjelent a babyfonnal.

-         Mami, azt hiszem, téged keresnek!

-         Jajj, fogd be Marcus! Lehozom a picit.

Hamarosan visszatért Stevie karján Nickkel.

-         Alex, azért volt különleges a mai éjjel, mert Manó ma egyszer sem kelt fel. Észre se vetted?

-         Deee! Persze!

-         Mmm… Na jó, megyek megetetem. Mindjárt itt leszek.

-         Szerinted meddig kell majd szoptatni?- kérdezte Marcus bátyjától.

-         Nem tudom. Szerintem már nem sokáig.

-         Megértem, ha nem akarja abbahagyni. Mi az, hogy nem tudod? Véletlenül nincs egy majdnem lányod?

-         Egy, Marcus, Stevie a feleségem, úgy nézz rá! Kettő, két majdnem lányom is van, de Claire, akkor halt meg, amikor Bobo négy hónapos volt.

-         Ne haragudj. Ezt nem tudtam.

-         Semmi baj. És három, tűnés dolgozni! Én is megyek csak megvárom Stevie-t.

Pár perc múlva Stevie vissza is jött Manóva, így hívták a családban Nicket.

-         Marcus?

-         Dolgozik. Stevie, jobban örülnék, ha ma pihennél. Nem akarom, hogy megint rosszul legyél és hányj. Kérlek!

-         Jól van. De a Drovers-re átmegyek!

-         OK. Reggelit?

-         Hmmm… van palacsinta?

-         Palacsinta?

-         Igen, megkívántam. Megfognád a babát? Keresek valamit, ha már palacsinta nincs, aztán összeszedem magam és Manót és irány Drovers.

-         De nem dolgozol!

-         Nyugi, nem dolgozom.

Fél óra múlva anya és fia is útra kész voltak. Elbúcsúztak Alex-től és elindultak Drovers-re. Nagyjából az út háromnegyedénél jártak, amikor Stevie megint rosszul lett. Félre állt, most nem tudta legyűrni, ezért kénytelen volt a bokrok mögé menni. Közben Tayler közeledett kocsival. Amikor meglátta Stevie furgonját, azonnal megállt.

-         Stevie! Stevie, hol vagy?

-         Itt vagyok, Tayler.- Stevie előjött a bokrok közül.

-         Jól vagy? Mi a bajod?

-         Nem tudom. Ma már másodszor leszek rosszul és másodszor hányok.

Stevie visszaült a kocsiba és elindult, Tayler ment mögötte, ha esetleg baj lenne, segíteni tudjon. Mire a farmra értek csak Moirát találták ott, a többiek már rég dolgoztak. Igaz, Stevie egyáltalán nem hajtott gyorsan.

-         Sziasztok. Ma is vigyázzak Manóra?- kérdezte Stevie-t Moira.

-         Ma nem kell, Moira. Köszönöm.

-         Hogy-hogy?

-         Reggel rosszul voltam, így Alex nem szeretné, hogy dolgozzam. Igaza is van. Ma segítek neked főzni.

-         Jól van.

Amikor a lányok megérkeztek délben, a házban finom illatok terjengtek.

-         Hmmm… Micsoda illatok!- Jasmine levette a kalapját és az asztalra tette.

-         Az ebédlőben tálalva van.

Stevie és Jasmine bement az ebédlőbe, de ott a többiek nem az asztalnál voltak, hanem Nickkel játszottak.

-         De jó neki! Alig fél éves, de ennyi nő rajongja körbe.- Stevie kivette a kicsit a járókából és az asztalhoz ült a többiekkel.

-         Te nem eszel?- kérdezte Regan.

-         Nem kívánom és úgy különösebben éhes sem vagyok.

-         Attól még enned kéne. Tayler mondta, hogy rosszul voltál.- kapcsolódott be Grace is.

-         Lányok, nem kell aggódnotok! Nincs semmi bajom.

-         Meddig fog még szopni Manó?- váltott témát Tayler.

-         Nem tudom. Ameddig neki jól esik.

Utána már nem nagyon beszélgettek. Csendben ettek. Ebéd után a lányok elindultak dolgozni. Hamarosan Stevie is elindult Killarney-re.

-         Stevie, jól vagy?- Moirán látszott, hogy nagyon aggódik.

-         Persze. Mi bajom lehetne?

-         Tudom, hogy nem rég is hánytál, pedig nem is ettél.

-         Moira, semmi bajom. Holnap jövök!- betette Nicket a kisülésbe és ő is beült. Moira a távozó kocsi után nézett. Ő már sejtette, de Stevie a legutóbb sem akart neki hinni.

Killarney-n  Stevie neki állt vacsorát készíteni Alexéknek. Régen volt, hogy ő készített volna. Sosem ért haza úgy Drovers-ről. Mindig csak éjjel. Stevie Nicket kisüléssel együtt vette ki és úgy tette az asztalra, majd neki állt a vacsora elkészítésének.

-         Szerinted, Manó, apa minek örülne? Gyümölcsleves és lasagna? Tudom, neked mindegy, te belőlem élsz.- Stevie megsimogatta kisfia arcát, aki hatalmasat ásított. Stevie ránevetett.

-         Fáradt vagy, kincsem? Gyere, lefektetlek.

Mikor Stevie visszament a konyhába, Alexék is ott voltak.

-         Hé! Még nincs kész! A leves félig van meg, a lasagna még sül. Menjetek el addig fürdeni.

-         Hol van Nick?

-         Alszik.

Egy fél órán belül kész volt a vacsora. Utána Alex és Marcus elmosogatott és elmentek aludni. Stevie és Alex mielőtt lefeküdtek volna még bementek Nickhez.

-         Olyan édesen alszik. Hasonlít rád és Harry-re. Olyan lesz, mint ti.- Stevie Alex-re nézet.

-         Remélem, azért a te természeted örökli. Kedves vagy, szívem, de tudod, hogy nem Harry az igai apám.

-         Alex, Harry mindig melletted volt. Lehet, hogy nem a vérszerinti és lehet, hogy nem volt mindig jó természetű, de szeretett és ez számít. Elfordult tőled, mikor kiderült az igazság? Bem, ő az igazi apád. Bryce csak a vérszerinti.

-         Igazad van. Hogy örült volna Manónak. Imádta Bobo-t is és Henry-t is. Pedig Bobo nem is az ő unokája volt.

-         Gyere, menjünk aludni.

-         Jobban voltál ma? Hánytál még?- Alex sejtette, hogy baj van, mert Stevie nem nézett rá. Kerülte a tekintetét és előre ment. Alex megfogta a kezét és visszahúzta.- Stevie, ha baj van, arról tudnom kell!

-         Alex, nincs semmi baj. Csak ez az állandó rohanás okozza. Majd pihenek,

-         Édesem, te is tudod, hogy nem amiatt van, hogy Killarney és Drovers között ingázol.

-         Alex, fáradt vagyok. Feküdjünk le.- Stevie bement a hálójukba.

A következő napokban Stevie reggelente mindig rosszul volt és néha napközben is. Alig evett valamit és ha evett, gyakran azt is kihányta.

-         Stevie, nekem ebből elegem van! Orvoshoz kell menned.- szögezte neki Alex egyik reggel, amikor Stevie visszajött az újabb rosszul lét után.

-         Nekem pedig belőled van elegem! Nem vagyok beteg, voltam orvosnál. Az eredményre várok.

-         Mikor lesz meg?

-         Nem tudom. Majd ha bemegyek a városba, bemegyek a rendelőbe.

-         Indulhatunk?- Regan jelent meg az ajtóban.

-         Pillanat. Lehozom Manót és mehetünk.

A kocsinál Alex a lelkére kötötte, ha rossz hír, azonnal telefonáljon. Nem sokkal utána Stevie az orvos rendelőjében ült. Pár perc múlva bejött az orvos.

-         Stephanie Hall Ryan?

-         Igen.

-         Megvannak az eredményei. Gratulálok önnek, Stephanie. Ön gyereket vár.

-         Tényleg? Komoly?

-         Kérem, jöjjön majd el ultrahangra.

-         Rendben. Viszont látásra.

-         Viszlát.

Amikor Stevie kijött a rendelőből, Regan elément. Végig a váróban volt a babával.

-         Na?

-         Előbb Alex tudja meg.- Stevie sugárzott a boldogságtól.

-         Akkor most haza viszlek… Killarney-re.

Mielőtt Stevie kiszállt a kocsiból, Regan-hez fordult.

-         Gyertek át vacsorára. Úgy nyolc körül.

Alexet a házban találta, letette Nicket a kisülésben az asztalra.

-         Mi ez a mosoly? Jó hír?

-         Az. Alex, kisbabánk lesz!

-         Viccelsz?

-         Nem. Alex, olyan boldog vagyok! Ja! Estére jönnek a csajok.

-         Én is az vagyok, szívem.

Este a boldog pár elmondta a lányoknak és a fiúknak a jó hírt. Mindenki nagyon boldog volt és örült, hogy Stevie és Alex örök szerelmének újabb bizonyítéka van. Ez lett Alex és Stevie különleges és csodás éjszakájának a következménye.

Vége

Szerző: stevie