Alex halkan Stevie háta mögé lopódzott és eltakarta a szemét.

-         Ki vagyok?- súgta a fülébe.

-         Nem is tudom. Harry?- Stevie megfordult és átölelte Alexet.

-         Talált.- hosszan megcsókolták egymást.

-         Szia, Alex.- Ingrid lépett a konyhába- Bocs, nem akarok zavarni, csak elfogyott nálunk a só.

-         A felső polcon.- Ingrid elvette és visszament a kisházba.

-         Van egy ötletem. Csak te meg én kellek hozzá.

-         Jó lenne, drágám, de a pici bármikor felkelhet, és akkor reggelit követel.

-         Hátha magadtól nem akarod…- Alex felkapta feleségét és elindult vele az emeletre.

-         Édesem, tegyél le!- de Alex hajthatatlan volt. Hiányzott neki a felesége és vele akart lenni. Stevie végül feladta, örült neki, hogy Alex erősködött. Alig várta az elmúlt napokban, hogy végre mellette legyen.

Nick sírására ébredtek. Stevie felült, hogy áthozza, de Alex visszahúzta az ágyba.

-         Maradj!

-         Drága, fél perc.- fél perc múlva valóban visszatért karján a megnyugodott babával. Leült az ágy szélére.

-         Szia, kincsem!- Alex elvette fiát.

Egy ideig ültek az ágyon, majd lementek a konyhába. Stevie belefogott a mondandójába, amit reggel óta próbálta elmondani Alexnek, de nem volt rá alkalma.

-         Alex.

-         Hm?- a férfi még mindig a fiával játszott.

-         Kane telefonált. És…

-         Kane? Kane Morgan, aki Villgul-t bérelte?

-         Igen. Pár napra Gungellan-ba kell jönnie és nincs hol aludnia és…

-         Ott a motel.

-         Mondtam neki, hogy itt aludhat.

-         Nem! Szó sem lehet róla.

-         Alex, könyörgöm az égre! A barátod volt.

-         Neked meg a szerelmed!

-         De most a te feleséged vagyok! Veled élek, téged szeretlek. Nem őt! Mit hiszel, hogy két szép, kék szempár elcsábíthat?

-         Volt már rá példa!

-         Alex, minek nézel te engem tulajdonképpen? Az régen volt és most veled vagyok, téged szeretlek. Mért nem bízol bennem? Én bízom benned, pedig nem tudhatom, hogy tényleg Argentínában vagy és nem mondjuk Fiona-val! És ha jól emlékszem, te is félreléptél.

-         Igen, veled!

-         De én nem akartam, de te bizonygattad, hogy elhagyod, még se tetted meg!

-         Zárjuk le ezt a vitát. Kane nem fog itt aludni!

-         Mondd, kiben nem bízol? Bennem vagy Kane-ben? A feleségedben vagy a barátodban?

-         Nekem ebből elegem van!- Alex kiment a konyhából. Stevie hallotta becsapódni a bejárati ajtót. Azonnal utána futott.

-         Alex! Alex, hova mész?- Stevie látta, hogy férje beszáll a kocsiba és elhajtott- Hova mész?- állt még egy darabig az ajtóban remélve, hogy Alex visszajön, de nem látta bekanyarodni a furgont. Visszament a házba és leült a nappaliban. Nem bírta tovább, elsírta magát. Felhúzott térddel ült a fotelben, szinte elveszett benne. Valaki bejött a házba, felemelte a fejét, de Alex helyett Grace lépett a nappaliba. Mikor meglátta síró barátnőjét, nagyon megijedt.

-         Mi a baj, Stevie?- odaült mellé a fotelbe és átölelte.

-         Alex.

-         Mi van vele?

-         Összevesztünk, és fogalmam sincs, hol van!- egyre jobban sírt- Sosem vesztünk még így össze.

-         Mi volt az oka?

-         Már nem is emlékszem, de nem túl kedves dolgokat vágtunk egymáshoz. Mi van, ha nem jön vissza?

-         Ne mondj butaságokat! Alex mindennél jobban szeret téged és Nicket, egy vita miatt nem fog elhagyni! Tessék, itt a telefon. Hívd fel!- Grace Stevie felé nyújtotta a készüléket, ő elvette és tárcsázott, majd letette.

-         Ki van kapcsolva. Sose kapcsolja ki. Mi van, ha Fiona-hoz ment?

-         Stevie, ezt te sem gondolhatod komolyan! Ha estig nem jön haza, megkeressük.

Eljött az este, de Alex még mindig nem jelentkezett. Stevie nagyon rosszul volt. Grace egész nap Killarney-n maradt vele.

-         Nekem ebből elegem van! Megkeresem.

-         Stevie, szakad az eső. Ilyen állapotban ne vezess ilyen időben!

-         Grace, vihar van és a férjem feltehetőleg odakinn van valahol! Nem maradok itt.- az ajtóból még visszafordult- Vigyázz Nick-re!

A város és Killarney közötti úton a kelleténél jóval gyorsabban hajtott. A hídnál egy alakot vett észre, lassított. A reflektorok pont megvilágították a férfit.

-         Alex!- Alex visszafordult és elindult a kocsi felé. Stevie odafutott hozzá és megölelte.- Hogy kerülsz ide?

-         Lefulladt az autó. Drágám, sajnálom, amit mondtam! Nem volt igazam.

-         Én is sajnálom.

-         Menjünk vissza. Meg fogsz fázni.

-         Ne! Még maradjunk! Olyan jó érzés.- Stevie még szorosabban Alexhez simult és úgy ölelte, mint aki sose akarja elengedni. Alex felemelte felesége fejét és megcsókolta.

-         Szeretlek! Sose hagylak el.

-         Én is szeretlek, Alex Ryan! Mindig melletted maradok, ígérem!