Március vége felé járt az idő. A Droversen nyugodtan teltek a napok. Grace-ék két napo terelést terveztek. Így az este nagy kupaktanácsot tartottak, hogy merre menjenek, mikor és hol aludjanak a két nap múlva esedékes terelésen. És persze a legfontosabb, hogy mi legyen Stevie-vel.

-         Mért óvtok annyira? Mintha búrokban élnék! Lányok, nagy kislány vagyo, tudok vigyázni magamra. Nem kell őriznetek. Van még majdnem három hetem.

-         Az lehet, de mi akkor sem hagyunk egyedül. Én itthon maradok veled.- Moira hangja ellentmondás nem tűrő volt. Kivételesen Stevie sem fojtatta a vitát, pedig terhessége utolsó két hónapjában nagyon kötöszködő és lobbanékony lett. Örült, hogy a lányok így vigyáznak rá, de néha idegesítette.

-         Jól van. Lenne más választásom?

-         Hmm…nem.- Grace hangjában viszont már nevetés bujkált- Na tehát visszatérve a terelésre…

-         Már mindent megbeszéltünk, Grace.- Regan felállt- Jó éjt! Én már nagyon fáradt vagyok.

-         Én is csatlakozom…- Jasmine-t egy kopogás szakította félbe.

-         Ki jön ilyen későn?- Moira ajtót nyitott és meglepetten felkiáltott- Te? Hogyan?

-         Szia, Moira. Stevie még fenn van?

-         Alex?- Stevie felállt és az ajtóhoz ment- Hogy kerülsz te ide?

-         Meglepetés! – Alex boldogan ölelte magához régen látott feleségét- Majd reggel mindent elmondok, de most menjünk aludni. Nagyon fáradt vagyok.

Hamarosan az egész házra rátelepedett az éjszaka csendje.

    Másnap is kitelt a vendégekből. Este felé váratlanul beállított Helen és James, akik még ráadás meglepetésként magukkal hozták Rose-t, aki megszakította világ körüli útját Stevie és az öccse születése miatt. Szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a házban, de Stevie boldog  volt. Végre az egész családja együtt volt.

    A terelés napján a négy lány korán elindult, mikor Moira felkelt már nyomukat sem látta. Stevie aznap szokatlanul sokáig aludt, mikor felkelt már mindenki fenn volt, sőt az ebéd illata terjengett az egész házban.

-         Jó reggelt, mindenkinek!

-         Reggelt? Édesem, dél van.- Alex mosolyogva nézett Steviere- Olyan szép vagy.

-         Te meg…olyan…olyan apukás!- ezen mindenki nagyot nevetett.

-         Mit kérsz reggelire?- Helen már terített is Stevie-nek.

-         Egy kicsit maradjatok csendben! Ti nem halljátok?

-         Mit Moira?- Stevie értetlenül nézett rá.

-         Valahol baba sír.

-         Csak képzelődsz.

-         Nem.- Moirának megint látomása volt. De az látomásában a kicsit halott volt! Ezért jobbnak látta, ha nem szól Stevie-nek, nem szeretné felizgatni.

-         Ez a kicsi nagyon mozgolódik odabenn. Egy percre sem bír nyugton maradni! Olyan, mint az apja!- Stevie Alex-re nevetett.

-         Köszi.

-         Ki mondta, hogy te vagy az?

-         Ki más lehetne Stevie Hall gyermekének apja.

-         Válaszoljak?- vágott közbe Rose.

-         Kicsim, milyen volt Európa?

-         Szép és jó, de itthon a legjobb. Ahol a családom van.

-         Ez így igaz. Jézusom! Picim nagyon aktív, azt hiszem lepihenek.- Stevie az ajtóból visszafordult- Oh, Alex…-de Alex már nem volt a konyhában.

Egy-két óra múlva Stevie arra ébredt, hogy fájásai vannak.

-         Nem, ez nem lehet. Még nem szülök!-gondolta, de jobbnak látta, ha szól valakinek.

-         Anya! Gyere fel, anya!

-         Mi baj, Stevie?- Helen ijedten futott be.

-         Anya. Én…Én…Azt hiszem, fiam születik

-         Az nem lehet! Be kell mennünk a kórházba.

-         Nem! Én az otthonomban, itt Droversen fogom megszülni.

-         De Stevie!

-         Szólj Alexnek és apának! Rose ne jöjjön fel.- Stevie kiadta a parancsot, így Helen nem ellenkezhetett. Lement megkeresni férjét és vejét. Gyorsan megtalálhatta őket, mert Alex alig öt percen belül Stevie szobájában volt.

-         Igaz? Ha igen, irány a kórház.

-         Alex , arra már nincs idő.- Stevie mosolygott, bár az arca megfáradt volt a fájásoktól, amik egyre gyakoribbak lettek.

-         Most mi lesz?- Alex jobban aggódott, mint Helen.

-         Szólj Moirának. Ő biztos tudja…- Stevie nem tudta befejezni, mert Moira megjelent.

-         Itt akarsz szülni?

-         Igen.- Stevie elszánt volt és nyugodt.

-         Moira, mit csináljunk?- Alex nagyon aggódot.

-         Alex, véletlenül, nem te segítetted világra Charlotte-ot?- kérdezte Moira

-         Akkor Tess is ott volt.

-         Most pedig itt van Moira és anya. Alex, erre már nincs időnk. A fiad hamarosan megszületik! Csináljatok már valamit!- Alex-et szerencsére helyre rázta és megnyugtatta Stevie hangja és nyugodtsága.

Gyors szülés volt. A baba hamar kinn volt, Moira viszont szörnyen érezte magát a látomása miatt. Félt, hogy Stevieék babája nem éli meg a reggelt. Alex betette fiát a kiságyba és Stevie ágya mellé tette. Most már Rose-t és James-t is beengedték.

-         Gyönyörű kisfiú. Gratulálok, kislányom.- James büszkén nézett lányára és első fiú unokájára.

-         Kár, hogy Michelle nincs itt.- jegyezte meg szomorúan Stevie.

-         Igen. De ez a kisfiú kárpótol mindenért, és az én gyönyörű feleségem és szinte gyönyörű lányom. Ez a fiú tudja mikor kell érkezni, öt perccel éjfél előtt. Reméltem, ha most akar születni, akkor még ma.

-         De mért? Mi olyan különleges ma?- Stevie nem tudott betelni kisfia látványával.

-         Ma van Harry születésnapja.

-         Tényleg? Nem is tudtam.

-         Mi lesz a neve?- Rose Stevie ágya végében ült.

-         Stevie?- Alex feleségére nézett.

-         Tökéletes neve lesz. Nickolas James Harry Ryan. Így Nick nevét is kapja és mindkét nagypapáját.- Stevie először szüleire, majd lányára, fiára és végül Alex-re nézett.

-         Neked tetszik?

-         Nagyon!- majd homlokon csókolta Stevie-t

-         Nézzétek!- Moira az égre mutatott- Csillagjhullás.

-         Ez álom szép!- Rose az ablaknál állt és kifele nézett- Anyu, ideköltözhetek? Szeretnék veletek lenni.

-         Persze, kicsim! Számodra mindig van itt hely.

Amíg benn a házban zajlottak az események, addig kinn a legelőn a lányok nem győztek gyönyörködni a csillagokban. Érezték valami történni fog. És másnap, amikor hazaért nem akartak hinni a szemüknek kis Nick láttán. De aznap éjjel veszteség is érte a farmot. Rose lovának csikója kora szülött lett, így szegény pára nem élte meg a reggelt. Ez volt Moira látomása. Nem kis Nick-nek vagy Stevie-nek esett baja.

És a csillaghullás? Az mért votl? Mert az ég így köszöntötte a farm legújabb lakóját, Nickolas James Harry Ryan-t, Stevie Hall és Alex Ryan gyermekét, akiről titkon mindenki remélte Stevie-ék szerelmének kezdete óta, vagyis mióta Stevie a Droversen lakik, hogy egy szép napon (vagy éjjelen) megszületik. Hát örömmel mondom, hogy mindenki álma valóra vált.

szerző: stevie