-         Boldog Karácsonyt, kincsem! Az első Karácsonyod, mit szólsz hozzá?- Stevie Nick kiságya fölé hajolt, kiemelte a picit és levitte a nappaliba.

-         Boldog Karácsonyt!

-         Jézusom, Regan, ne ijesztgess! Hogy kerülsz ide?

-         Áthoztam pár holmit. Idén itt karácsonyozunk.

-         Kitalálom. Alex…

-         Csak félt téged és vigyáz rád.

-         De néha túlzásba esik.

Egy kocsi állt meg, de hamarosan el is hajtott.

-         Vártok valakit? Lehet, hogy azt hitte nincs itthon senki.

-         Nem várunk senkit. Ha várnánk is valakit, kinn áll a furgon, tehát látja, hogy itthon vagyunk. Szerintem csak eltévedte.

-         Meglepetés! És boldog Karácsonyt!

-         Ma mindenki el akarja érni, hogy újra elájuljak? Legalább Alex tudna miért aggódni.

-         Stevie, szerintem fordulj meg és csak utána döntsd el jó vagy rossz.

Stevie furán nézett Reganre, de megfordult. Amikor meglátta a vendéget, alig bírt szóhoz jutni.

-         Rose!

-         Te babát vársz? Terhes vagy és nem is szóltál?

-         Rose, sajnálom! Mindenképp személyesen akartam elmondani, de nem gondoltam, hogy ilyen sokára jössz! Kicsim, sajnálom.

-         Semmi baj. Ha nem gond, most elmennék aludni. Hosszú volt az út.

Rose felment a szobájába. Stevie betette Nicket a járókába és leült a kanapéra, Regan mellé ült. Stevie szemében könny csillogott, Regan átölelte.

-         Utál érte! Hazajön a kedvünkért ki tudja honnan, Karácsonyra, én meg azzal fogadom, hogy hat hónapos terhes vagyok, és nem szóltam neki. Pedig volt rá három hónapom.

-         De te magad mondtad, hogy nem telefonban akartad elmondani, hanem személyesen. Nem akartad megbántani.

-         Ha legközelebb terhes leszek… nem is leszek többet terhes! Így sem lesz könnyű. A két kicsi és Rose meg a két farm. Ja! És a fiúkról nem is beszélve. Neki kéne állnom a karácsonyi vacsorának.

-         Azt Moira már készíti. Most mennem kell, elég régóta itt vagyok és a többiek várnak.

Regan ki fele menet Alexbe botlott.

-         Szia. Stevie?

-         Szia. Kanapén. Kicsit ki van bukva.

-         Mi történt?

-         Majd elmondja Stevie. Este jövünk.

Alex bement a nappaliba és leült Stevie mellé, aki rádőlt a vállára. Alex átölelte.

-         Mi a baj?

-         Rose.

-         Bajban van? Mi történt vele?

-         Itt van. A szobájában alszik. És nem tudta a babát. És… és… Jaj, drágám, látnod kellett volna az arcát. Megint megbántottam.

-         Édesem, ne mondj ilyeneket. Alszik rá egyet, megemészti és örülni fog.

-         Remélem igazad van.

-         Felmegyek, köszönök neki.

-         Alszik… Elkezdek sütni valamit, ne csak Moira főzzön.

Alex felment az emeletre, halkan kopogott Rose ajtaján. Mivel nem válaszolt bement. Rose az ágyán feküdt. Nem aludt, de sírt. A szeme még vörös volt.

-         Szia, Rose.

-         Alex!- Rose odafutott nevelőapjához és megölelte.

-         Mi a baj? A baba?

-         Hát… igazából örülök neki, mert… nem tudom. Jó érzés. De az fáj, hogy anyu nem mondta meg. Sokszor beszéltünk, lett volna rá alkalma.

-         Úgy mondjon el egy ilyen hírt, hogy te közben több ezer kilométerre vagy? És ha nem úgy reagálsz, ahogy ő gondolja és megint rosszul lesz?

-         Megint? Hogy-hogy megint?

-         Semmi komoly. Csak elájult, de nem történt semmi!

-         Erről sem szóltatok!

-         Figyelj ide, most lemegyünk a nappaliba, mert Nick egyedül van és utána megbeszéled Stevie-vel. Gyere!

Alex a nappaliba ment fiához, Rose pedig a konyhába.

-         Szia.

-         Szia. Jobban vagy? Megnyugodtál?

-         Igen. Honnan tudtad?

-         Az anyád vagyok. Hol van Alex?

-         A nappaliban. De te hogy kerülsz a konyhába? Hogy-hogy nem lovon vagy Drovers-en?

-         A te jó apád nem engedi, hogy dolgozzam. Pedig még csak veszélyeztetett terhes sem vagyok!

-         Alex nem az igazi apám. Nem kell úgy hívnod, hogy ’apád’.

-         Rose, én ezt tudom, de hiába vagy majdnem tizenkilenc éves, szükséged van apára és Alex úgy szeret, mintha a lánya lennél. És ezt te is tudod. És nem kell apának hívnod.

-         Tudom, ha már itt tartunk. Fiú lesz vagy lány? És mikor születik?

-         Nem tudjuk. És márciusi lesz, mint Nick.

-         Hú! Gyors volt. Akkor azt hiszem készülök a harmadikra.

-         Kicsim, nem lesz harmadik. Ebben a családban gyereked legközelebb neked lesz!

-         Mért nem lesz?- Alex bejött a konyhába- Hol van Nick pohara?

-         A pulton és a másikat majd később.

-         Rendben.- Alex visszament a konyhába.

-         Szóval, visszatérve a babára. Nem terveztük, véletlen volt.

-         Szerelemgyerek?

-          Inkább egy különleges éjszaka eredménye.

-         Köszi, ennyi elég is volt!- Stevie ránevetett lányára és átölelte.

Este mindenkinek nagyon ízlett Moira ünnepi vacsorája és Stevie sütije. Mindenki örült Rose-nak. Többnyire ők voltak a téma. Rose, Stevie és a baba. Mielőtt a lányok hazamentek volna felhívták Kate-et és mindenki boldog Karácsonyt kívánt neki. Utána gyertyát gyújtottak Riley emlékére, aki pont egy éve tűnt el Karácsonykor. Másnap este nagy meglepetésként hazajött Tess és Nick kis Claire-rel Argentínából

 
Vége

Folytatás: Stevie és Tess

szerző: stevie