-         Megnéztem a birkákat. Semmi komoly bajuk, csak egy kis nátha.- Ingrid most jött vissza a jószágoktól. Grace és Regan a teraszon beszélgetett ült és beszélgetett.

-         Köszi. Kérsz teát?

-         Nem köszönöm. Most mennem is kell. Sziasztok.

-         Szia.

Ingrid kiment a ház elé és beszállt az autóba. Elindult Killarney-re. Fáradtnak érezte magát, de nem tudta mitől, hisz nem sokat dolgozott. Többnyire Drovers-en, Killarney-n vagy Kinsella-n na meg Villgul-on. Mióta Dave visszajött, azóta Ingrid nem igazán dolgozott állatorvosként. Inkább háziasszonyként tündökölt és Stevie-nek segített a nagyházban vagy a babák mellett, persze Jackie is sokat segített neki.

-         Jézusom, mindjárt elalszom.- érezte, hogy a szeme hamarosan leragad. Aztán hirtelen elsötétült előtte a világ. Nem elaludt, hanem elájult. A kocsi belement az árokba.

Kate Killarney-re tartott. Stevie ígért neki pár dolgot és ő is vitt pár ruhát az ikreknek Jodi régi holmijai közül. Már messziről észrevette az autót az árokban. Amint, mellé ért rögtön leállította a motort. Kiszállt, és amikor rájött, hogy Ingrid kocsija, nagyon megijedt. Az autó nem nézett ki túl biztatóan. Az orra teljesen össze volt törve. Kate csak remélni tudta, hogy barátnőjének semmi baja.

-         Ingrid! Ingrid, jól vagy? Mondj már valamit!- Kate-nek sikerült felfeszítenie az ajtót. Ingrid még mindig nem volt magánál, homlokán egy vércsík vöröslött. Kate nagy nehezen kirángatta az autóból. Lefektette a földre és elkezdte ébresztgetni. Legalább is megpróbálta.

-         Ingrid! Ingrid, ébredj fel!

-         Marcus?…

-         Nem, Kate vagyok. Maradj itt, hozok vizet!- Kate visszafutott az autóhoz, de nem talált vizet. Visszament Ingridhez- Nincs nálam semmi. Fel tudsz állni?

-         Nem tudom. Hol van Marcus? A férjemet akarom!- Ingrid hangja halk volt és színtelen.

-         Jól van. Figyelj, most felsegítelek és elmegyünk Killarney-re. Menni fog?

-         Nem tudom.

Stevie a konyhában volt. Az elmúlt hónapokban alig jutott át Drovers-re. Rengeteg dolguk volt és ő is inkább a konyhába szorult. A két gyerek kinn volt az udvaron. Nick segíteni indult Alex-nek, Jackie pedig a teraszt söpörte. Hirtelen támadt egy gonosz ötlete. Kisebb korukban mindig a medence szélén egyensúlyoztak. Nick most is ezt tette. Odaosont bátyja háta mögé és neki szegezte a seprűt.

-         Állj vagy… seprek!

-         Hiszed te!- Nick hirtelen megfordult és elkapta a seprűt, de arra nem számított, hogy húga elveszti az egyensúlyát és beleesik a vízbe. Ezen kisebb röhögő görcsöt kapott.

-         Ne röhögj!

-         Bocs. Segítek. Add a kezed!- Nick a kezét nyújtotta Jackie felé. Húga gondolt egyet és berántotta a vízbe.

-         Ez mire volt jó?- kérdezte, mikor feljött a felszínre.

-         Bosszú!

-         De véletlen volt!

-         Na persze…- Jackie újabb adag vizet fröcskölt bátyja arcába. Egy ideje már fröcskölték egymást, amikor Rose megérkezett.

-         Mit csináltok? Vagy inkább tudni sem akarom!- bement a házba Stevie-hez. Hamarosan egy autó állt meg a háznál.

-         Ez Kate lesz.- Stevie már messziről látta rajta, hogy valami történt.

-         Hol van Marcus?

-         Fogalmam sincs. Valahol kinn a legelőn. Mért?

-         Ingrid miatt.

-         Mi történt vele?

-         Hát az árokban találtam meg. Nem emlékszik semmire. A fejét beverte és a kocsi totál káros lett.

-         Hol van most?- Stevie megijedt.

-         Az autómban.- a két nő elindult a kocsihoz, de Stevie még visszafordult.

-         Rose, keresd meg Marcusékat!- a kocsihoz érve Stevie kinyitotta az ajtót és kisegítette Indriget.

-         Hol van Marcus?

-         Rose már elment értük. Te ne nagyon beszélj.- bent a házban lefektették a nappaliban. Jackie és Nick akkora öltözött át tiszta ruhába.

-         Segítsetek Rose-nak megkeresni Marcust!

-         Rendben.

-         Stevie, itt nem maradhat.

-         Tudom. Van benn a konyhában tea, hozz neki és mosd ki a sebét, én addig a vendégszobában húzok fel ágyneműt. Legalább is párnát. Szólni kéne Moirának.

-         Felhívom.

-         … Igen. Megyek!- Moira letette a telefont. Grace akkor lépett be a konyhába.

-         Hová mész?

-         Killarney-re. Ingridnek balesete volt.

-         Veled megyek.

-         Nem. Te itt maradsz, Stevie engem kért. Azért ne gyere, mert már így is ott vannak ketten, és az is sok. Este gyertek át meglátogatni.

-         Hol van?-  Marcus lélekszakadva futott be a házba.

-         A vendégszobában van.- Stevie felé nyújtott egy pohár vizet.

-         Mi történt?

-         Nem tudjuk. Annyira emlékszik, hogy fáradt volt és vezetett ide, aztán, hogy Kate-tel ül a kocsiban.

-         Hívtatok orvost?

-         Moira nemrég telefonált neki.

-         Csak most?

-         Eddig azzal voltunk elfoglalva, hogy biztonságban legyen.

-         Tudom, ne haragudj! Csak aggódom érte. Mostanában nem nézett ki túl jól.

-         Semmi baj. Gyere, menjünk be hozzá. Állandóan téged keres.- Marcus követte Stevie-t a vendégszobába. Amikor Ingrid meglátta, elmosolyodott. Marcus odaült mellé és megfogta a kezét.

-         Kate.- Stevie magához hívta barátnőjét, és kimentek a szobából. Marcus és Ingrid csendben voltak. Marcuson látszott, hogy megkönnyebbült, de még mindig aggódott.

-         Mi történt?

-         Nem emlékszem. De a fejem még mindig fáj és hányingerem is van.

-         Próbálj meg aludni egy kicsit.

-         Majd a vizsgálat után.- valaki halkan kopogott, majd bejött a szobába Stevie nyomában az orvossal. A vizsgálat egy jó fél óráig tartott. Marcus és a többiek kinn várakoztak. Amikor az orvos kijött, rögtön Marcushoz lépett.

-         Ön Mr. Turner?

-         Igen. Mi a baja a feleségemnek?

-         Biztosat nem mondhatok, de az ön felesége gyereket vár. Jó lenne, ha sokat feküdne és pihenne. Mivel túl van a negyvenen, könnyen lehet, hogy veszélyeztetett terhes. Amíg túl nem jut a kritikus három hónapon, addig kerüljék az izgalmakat, és lehetőleg ne erőltesse meg magát.- Marcus csak bólogatott. Nem igazán fogta fel, mit mond az orvos. Kikísérte, majd visszament a lányokhoz, ők is hallották, mit mondott a doktor. Stevie odament sógorához és megölelte.

-         Apa leszel, Marcus! Mindig erre vágytatok.

-         Igen, de ne kiabáljuk el. Hallottad mit mondott.

-         Marcus, Ingrid erős, a szervezete bírni fogja. Ne lesz semmi baj!- Moira is odament hozzá és Kate is.

-         Menj, mondd el Ingridnek! Annyira fog örülni.- Stevie szinte belökte az ajtón, majd a lányokhoz fordult- Nagynéni leszek!

Bent a szobában Ingrid aludt és Marcus nem akarta felkelteni. Befeküdt mellé és áltölete.

-         Mit mondott?- Ingrid hozzábújt

-         Azt hittem, alszol.

-         Nem. Mit mondott?

-         Szívem, nem beszélhetnénk meg később.

-         Marcus, tudni akarom, mi a bajom!

-         Pihenned kell, és nem szabad megerőltetned magad, mert…- nem tudta folytatni. Félt, hogyha kimondja hangosan, eltűnik, akár egy álom.

-         Mert?

-         Gyereket vársz! Gyerekünk lesz!

-         Viccelsz? Drágám, ez nagyszerű! El sem merem hinni.

-         De pihenned kell! És vigyáznod kell magadra!- valaki halkan kopogott- Igen?

-         Csak én vagyok. Hoztam vacsorát.- Stevie letette a tálcát Ingrid elé- Meg kell enned. Kettő helyett eszel. És mivel pihenned kell, nem mentek vissza a kis házba, hanem addig felköltöztök ide.

-         Stevie, igazán nem…

Pár nap múlva Ingrid már egész jól volt. Marcusszal voltak benn a kórházban, ahol azt mondták, hogy tíz hetes terhes. Hamarosan túl jut a kritikus heteken. Bár valószínűleg nem lesz semmi baj, mert a baba és Ingrid is egészséges.

-         Mondtam, hogy sikerülni fog.- ült le egyik este Stevie a kanapéra Ingridék szobájában- Hát nem igazam lett?

-         Igen, de még bármi történhet. Csak pár hét eltelte után lehetünk biztosak abban, hogy nem lesz semmi baj.

-         Én már most biztos vagyok benne. Nem lesz semmi gond! Ez a baba meg fog születni.

Az éjszaka közepe volt. Mindenki mélyen aludt. Stevie és Alex az emeleten, a gyerekek is. Ingrid és Marcus pedig a földszinten. Szerencsére már túl jutott Ingrid a kritikus időszakon. A hetedik hónap végén járt. Az orvosok is úgy gondolák, hogy már nincsenek veszélyben. Egyedül Ingrid nem nyugodott meg. Nem alaptalanul. Az éjjel arra ébredt, hogy fáj és görcsöl a hasa. Nagyon megijedt.

-         Marcus! Szívem, kelj fel! Marcus!- szinte sírt a fájdalomtól és a félelemtől.

-         Mi van? Mi történt?- Marcus végre felült és Ingridre nézett. Látta a riadtságot az arcán- Mi a baj?

-         Nem tudom, de nagyon fáj. Valami van a babával. Marcus, valami baj van!- Ingrid már sírt, Marcus átölelte.

-         Nyugodj meg. Bemegyünk a kórházba. Szólok Alexnek.- Marcus felkelt és kiment a szobából, fel az emeltre Stevie-ékhez.

-         Alex! Alex!- elkezdte ébresztgetni bátyját- Kelj már fel!

-         Mit akarsz Marcus.

-         Valami baj van Ingriddel és a babával. Be kell vinnem a kórházba.

-         Mi van Ingriddel?- Stevie is felkelt.

-         Nem tudom, de rosszul van. Elmentem, sziasztok.

-         Marcus, a kórházból telefonálj!- Alex felkapcsolta a villanyt és öccse után kiáltott. Teljesen felébredtek. Mindketten aggódtak Ingridért és a babáért.

-         Kérsz kávét szívem?

-         Most? Éjfél van?

-         Meg kell várnunk Marcust.

-         Ó. Hát akkor kérek szépen. Nem gond?

-         Nem.- Stevie felkelt és lement a konyhába. Hamarosan Alex is követte. Leült az asztalhoz, Stevie elétette a bögrét és leült mellé.

-         Mi van, ha baj lesz?

-         De nem lesz!

-         Nem tudhatod! Nem rég még én mondtam Ingridnek, hogy semmi sem lesz. De… most félek, hogy tévedtem

-         Édesem, semmi baj nem lesz!

-         Be kellett volna mennünk velük.

-         Nem. Nekünk itthon kellett maradnunk. Kérlek, nyugodj meg.

-         Nem tudok. Féltem Ingridet. Hívjuk fel Macust!

-